Csodálatos! Isten nagyon ragaszkodik hozzánk, meghal értünk a kereszten, életével megmutatta Krisztus, hogy mi az igazi szeretet. Szívünkbe lopta a szeretet lángját, hogy a világunk el tudjon indulni, lassan, tipegve - topogva az őszinte szeretet, a testvériség útján.

Vezet, azt akarja, hogy az emberiség ne fenekedjen meg a bűnben, a gyűlölködésben, a háborúk pusztító csapásaiban. Mint kotló a csibéit, 

maga köré gyűjt, és vezet önmagunk, és világunk felfedezésében, a teremtés továbbálmodásában.

"A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek."

1Kor 2,9

Karácsonyhoz közeledve sokan törjük a fejünket, hogy mit is adhatnánk szeretteinknek ajándékba. Ilyenkor jönnek jól a kívánság-listák. Gyermekként a Télapónak írtuk a levelet, mit szeretnénk; vagy a szüleinkkel beszélgettünk arról, vajon a Jézuska azt hozza-e, amire vágyunk.

„Az Úr az égből letekint az emberekre, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.” Zsolt 14,2

Egyik nyáron, pár évvel ezelőtt, Mark fiam egy családi táborba ment dolgozni. A hegyek lélegzetelállítóak voltak, sok barát vette körül, és a menüt a tinédzserek álmai szerint állították össze, az otthon mégis hiányzott neki. Nem borzasztóan, csak épp annyira, hogy néha belenyilalljon a lelkébe.

Tudtam, hogy jól esne neki valami, ami az otthon jelenti.

2020. december 5. – Szombat

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.

Ezekben a napokban óhatatlanul is egy kedves mese jut az eszembe. „Mária kis szamara” története nem nagyon ismert, de lehet, hogy azért valamennyien ismeritek. A legmegragadóbb rész az, mikor Betlehembe menet az úton rablókkal találják magukat szemben, és ahogy ott Mária viszonyul hozzájuk. Nagyon is tisztában van vele, hogy kikkel van dolga, de mindent félretéve bizalommal szólítja meg, és jó embereknek nevezi őket. Elkezdi mutogatni Nekik a leendő kisbaba holmiijait, ingecskéket… Erre a rablóvezér megszólal:

- Ki vagy Te tulajdonképpen?

„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” Péld 19,17

A kávézóban üldögéltem múlt héten, behúzódtam a laptopom mögé, igyekeztem lazának, természetesnek látszani, miközben papírzsebkendővel törölgettem kibuggyanó könnyeimet. Nem számítottam arra, hogy így hatnak rám azok a képernyőről rám tekintő fekete szemek.

Elfelejtettem, hogy Isten beköltözik annak a szívébe, aki a szegényekre figyel.

Mikulás legendáját évszázadokon keresztül alakították az emberek, mígnem eljutottunk a mai változathoz. Személye azt testesíti meg, amire a világon minden ember vágyik:

Egy barát, aki törődését azzal fejezi ki, hogy a sok viszontagság ellenére vállalja a hosszú utat, hogy szép ajándékokat hozzon a jó embereknek.

Egy bölcs, aki minden cselekedetről tud, megjutalmazza a jó cselekedeteket, és szemet huny a rosszak fölött.

'Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, 

ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.' (1. Kor.13,1.)

Egy vadász ismerősömmel beszéltem, ő mondta, hogy húsz őzike közül egy – kettő éri meg a felnőtt kort, a többi elveszik, elpusztul. Az őzek számára a fürgeség, az életrevalóság, az elevenség, a figyelmesség nagyon fontos, másképp a ragadozók zsákmánya lesz.

Azt gondolom, hogy ami az őz számára a gyorsaság, az, 

az ember számára a szeretet. 

A családjaink, közösségeink, népünk fennmaradásának legfontosabb feltétele az, hogy szeretet legyen köztünk, szolidaritás, összetartozás, bizalom. 

Azok az emberek, közösségek, népek, ahol a szeretet, 

a szolidaritás, az egymásra figyelés megszűnik, ott nincs tovább.

Igazából már ősszel hangsúlyt kell helyeznünk az immunrendszerünk erősítésére, hiszen ha csak a hideg téli hónapokban kezdjük el, akkor nagy az esélye, hogy elkapunk különféle fertőzéseket és betegségeket. Amikor ősszel már csak keveset süt a nap, akkor nem igazán számíthatunk a napfény gyógyító erejére, és nem remélhetjük, hogy elegendő D-vitamin termelődik a szervezetünkben.

2020. december 4. – Péntek

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.