A helytartó előtt lármás tömeg tolong,
Öklüket rázzák, vádat kiáltanak,
Bent Pilátus faggatja az Embert,
De sokszor némán marad a szent ajak.
Tegnap még ünnepelt király volt,
Tegnap még szemét nyitotta a vaknak,
Ma már fogoly s dicső homlokára
Gúnyból, tövisből koronát raknak.
A nép vádol, a nép könnyen felejt,
Már nem emlékeznek a sok csodára.
A meggyógyított vakok és bénák is,
Halált kiáltanak az Ember Fiára.
Jézus már ott is áll. Pilátus rámutat:
„Íme az Ember! Én tisztának látom!”
A tömeg felzúg: „Feszítsd meg Őt!”
Pilátus szól: „Én mégis elbocsátom!”
„El ne bocsásd! Inkább Barabást!
A mi népünk Őt bűnösnek látja!
Ha elbocsátod, vedd most tudomásul,
Nem vagy többé a császár barátja!”
A nép követel. Pilátus megdöbben.
A „császár barátja” meghajtja fejét,
Csendesen hallgatja a követelést,
És megváltoztatja az ítéletét.
Szól: „Barabbás mehet!” Kezeit megmossa.
„Ez Ember vérétől én ártatlan vagyok!”
S átadja Jézust a népnek kezébe,
Kik megcsúfolják a drága Főpapot.
*
Kedron völgyében keresztet ácsolnak,
Virágok hullanak a tavasz is gyászol…
A legszebb virág, a világ reménysége
Az emberi szívekbe már alig világol.
A megcsúfolt Mester, a Jóság, Szeretet,
Már ott roskadoz a kereszt súlya alatt.
Vér csurog drága, sebzett homlokáról
S verejtékével a porba hullanak…
Megtört szemében a fájdalom könnye,
Mint drága gyémánt csillog a nézőre.
Nincs aki segítsen, nincs aki megszánja,
Durván rátámad a poroszló az őre.
A Golgotára visz fel az utolsó útja,
Gyűlölet köve az, amelyen botladoz.
Tegnap: hozsánna, virág, diadal,
Ma: halál, szitok, mit a nép kiáltoz:
Már áll a kereszt, fenn a Golgotán,
Átütve a drága szív, a lábak, kezek.
Elszállt ajkáról az utolsó sóhaj,
Sötétség borít be földet és eget.
A nép riadtan áll a kereszt körül,
A mennydörgéskor egy ajak sem szólt.
Csak a százados szólalt meg utána:
„Ez ember valóban Isten Fia volt!”
*
Kedron völgyéből tavasz illat árad.
A Golgota hegyén nyílnak a virágok.
Jézus feltámadt, diadalt aratott!
S megváltotta a bűnös világot.
Ember! Ki az élet útján botladozol
S előtted nincs fény, csak a sötét este,
Nem vesztél el, mert az örök élet fénye
Ragyog le rád, csak nézz fel a keresztre!
Somogyi János
Utolsó hozzászólás