Legyen egész életére felajánlva az Úrnak! (1Sám 1,28)

A gyermeket váró, gyermeket nevelő szülők jellegzetes típusai: Az aggódó szülő így gondolkodik: jaj, mennyi veszély leselkedik rád, gyermekem. Gonosz világba érkezel, rajtunk kívül senkire sem számíthatsz, de mi sem tudunk mindentől megóvni. Annyi mindennek ki vagy szolgáltatva. Ki fog vigyázni rád?

Az öntudatos szülő ezt mondja: gyermekem, te az enyém vagy. Megvédelek minden bajtól, elhalmozlak minden jóval, büszke vagyok rád, megtervezem az egész jövődet, s ha kell, helyetted is szenvedni fogok.

Ma anyák napja van. Mindannyian hálát adunk Istennek az édesanyánkért. Akinek még él az édesanyja, meg is puszilja, és jó lenne, ha elhatározná és meg is tartaná, hogy ezentúl nemcsak évente egyszer, hanem minél gyakrabban kifejezésre juttatja a háláját és a szeretetét szavakkal is meg tettekkel is.

Ezen a vasárnapon egy bibliai édesanya arcképét szeretném felmutatni, akitől sokat tanulhatunk. Nemcsak azok, akik közöttünk édesanyák, hanem kivétel nélkül mindnyájan.

Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok... (Jób 42,5-6)

Jób istenfélő ember volt, mégis egyszerre annyi csapás szakadt rá, hogy alig tudta elviselni. Gyermekeire ráomlott a ház, és mind odavesztek. Utána elveszítette minden vagyonát, fájdalmas betegség támadta meg, és még a felesége sem állt igazán mellette. Szíve tele volt kérdésekkel, amelyek mind így kezdődtek: miért?

Először önmagában töprengett.

...ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. (Jn 3,5)

Az újjászületésben megváltozik az ember helyzete: Isten ellenségéből Isten gyermeke lesz. És megváltoznak a képességei is: képes lesz Isten akarata szerint élni, mert Isten Lelke vezeti. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8,14)

A víz a megtisztulás eszköze. Ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba kerülhessünk, lelkileg meg kell tisztulnunk. De a bocsánatot nyert szív nem marad üresen, Isten megtölti Szentlelkével, s így teremti egészen újjá a hívőt.

Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték...: „Mit tegyünk...?" (ApCsel 2,37)

A bűnös ember újjáteremtése, az újjászületés mindenestől Isten munkája. És mit tehetünk érte mi? Ezt kérdezték pünkösdkor is az emberek Péter prédikációja után.

S ő mit válaszolt? „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát." (38. v.)

Vagyis mi az események sorrendje?

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok..., és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

Pörgünk, mint a búgócsiga - mondta valaki -, azután felborulunk. Mert az is csak addig áll, míg pörög. Valóban ez jellemzi sokak életét: pörgés és kiborulás.

Nagyon felgyorsult az életünk. Szorít a megélhetés, sodornak az események, csábítanak a lehetőségek, s közben szétzilálódnak a kapcsolataink, elveszítjük egymást a nagy rohanásban, s megeshet, hogy útközben valahol elmarad a lelkünk is.