…legyen a te hited szerint. (Máté 8:13)

Sok évvel ezelőtt rettenetesen negatív voltam. Ha sikerült egymás után két pozitív gondolatot kicsikarnom magamból, szinte begörcsölt az agyam. Az életfilozófiám így hangzott: „Ne várj semmi jót, és biztosan nem fogsz csalódni.”

Annyi rossz dolog történt az életemben, hogy egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy velem még valami jó is történhet.

Egyszer, egy konferenciánkon felhívtam egy csapat kisgyereket a színpadra, hogy szemléltessek velük egy fontos dolgot. Mindegyikük kapott tőlem egy ajándékot, amit habozás nélkül elfogadtak. Sokan megköszönték, sőt néhányuk még azt is mondta, hogy szeret.

Ezek a kicsik szabadon elfogadták az ajándékaimat. Egyikük sem mondta: „Én nem érdemlem meg. Ezen a héten nem voltam elég jó, így nem fogadhatom el.” Egyikük sem nézett rám furán, hogy vajon miért adok neki valamit.

,,… énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak,

 és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."Ef. 5:19,20

A dicséret azt jelenti, hogy jó dolgokat mondunk valakivel, jelen esetben Istennel kapcsolatban. Szüntelen dicsérettel tartozunk az Úrnak.

A „szüntelen” alatt azt értem, hogy egész nap

 Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.

(1 Péter4:10)

Sajnálatra méltó, hogy az emberekben rejlő lehetőségek mennyire kiaknázatlanok és mennyire parlagon hevernek ebben a világban. Isten minden egyes embert arra teremtett, hogy saját körén belül valamiben nagyszerű legyen.

Joyce Meyer unokájának a bizonysága.

Amikor 18 éves lettem elköltöztem otthonról, pedig semmiképpen nem mondhatom, hogy nehéz életem lett volna. Nagyszerű családom van. A nagyszüleim Joyce és Dave Meyer, tehát egyértelműen úgy nőttem fel, hogy tudtam, mi a helyes és mi a helytelen.

Azonban mégis a függetlenséget választottam; összepakoltam a dolgaimat és egyszerűen nem mentem haza.

Néhány évvel korábban, a középiskola első évében egy új baráti körhöz csapódtam.

Egyik ismerősöm feltette nekem a következő kérdést: „Nem gondolod, hogy nagyon nehéz dolog kereszténynek lenni?" Évekkel ezelőtt igennel válaszoltam volna a kérdésére. Azonban ez még azelőtt volt, mielőtt megtanultam, hogy Istent szolgálni egyáltalán nem bonyolult.

Mi nagyon bonyolultak tudunk lenni és túlbonyolítjuk a szolgálatot. Mielőtt erre ráébredtem, hajlamos voltam még a legegyszerűbb dolgot is túlkomplikálni.

Hálás vagyok, hogy Isten megtanított, hogyan tegyem egyszerűbbé a dolgokat, és még most is folyamatosan tanulom ezt.

Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. (Zsoltárok.91:15)

Egyszer egy rokonom valami olyat tett, amivel nagyon megbántott. Ennek eredményeképp elutasítottnak éreztem magam.

Az esemény után beültem az autómba, nagy lelki fájdalommal és heves érzelmekkel a szívemben, és elkezdtem imádkozni:

„Istenem, szükségem van arra, hogy megvigasztalj. Nem akarom így érezni magam. Nem akarom, hogy a keserűség és neheztelés erőt vegyenek rajtam.

,,Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. "(Filippi4:13)

Az ördög nem akarja, hogy betöltsd Isten tervét az életedben, mert rád is haragszik végső bukása miatt. Ha el tudja veled hitetni, hogy képtelen vagy, akkor meg sem fogod próbálni, hogy valami érdemlegeset véghezvigyél.

Vagy ha mégis próbálkozol erőfeszítéseket tenni, a jövőtől való félelem megalapozza a kudarcot, amire a magabiztosság hiánya miatt, tulajdonképpen már az elejétől számítottál.

„Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van!” (Filippi 4:6, EF)

Hány problémát sikerült már megoldanod aggódással? Mennyi időt töltöttél aggódással olyan dolgok miatt, amik végül nem történtek meg? Jobb lett bármi is amiatt, hogy aggódtál felőle? Hát persze, hogy nem!

Abban a pillanatban, amikor elkezdenél aggódni, add át a nyugtalanságodat Istennek.

Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,

 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! (Zsoltárok91:1-2)

Frusztráltságunk gyakran abból fakad, hogy a saját erőnkből akarunk valamit megtenni, ahelyett, hogy Istenben bíznánk, és befogadnánk az Ő kegyelmét és segítségét.

Meg kell tanulnunk imádkozni azért, amiben változást szeretnénk, majd Istenre vetni a gondjainkat.

„Aki által kegyelmet… kaptunk… akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai.” (Róma 1:5,6)

Nem olyan régen akadt meg a szemem a fent említett igén, és arra gondoltam, hogy milyen gyönyörűen elénk tárja az elfogadás üzenetét.

Az jutott eszembe, hogy amikor meghívnak minket egy rendezvényre vagy partira, az első kérdésünk az, hogy „Milyen ruhában menjek?” Legtöbben a következő választ szeretnénk hallani: „Gyere, ahogy vagy”.

„Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?"

(Márk 12:10-11)

Túlságosan félünk az elutasítottságtól. Jézust is elutasították, mégis túlélte, és te is túl fogod! Amikor azt mondom túléled, nem azt értem alatta, hogy éppen csak túléled, hanem azt, hogy a visszautasítottság ellenére sem törik össze a szíved, és az elutasítottság nem állíthat meg abban, hogy megtedd, amit Isten rád bízott.

„Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.” (János 16:33, EF)

A békesség az egyik legnagyobb áldás, amit Isten nekünk adott. Naponta hálásak lehetünk érte. Csak áhítozni egy békességgel teli életre nem elegendő. Törekednünk kell a békességre Istennel, magunkkal és a körülöttünk élőkkel.

Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.(Zsoltárok9:2)

Ahelyett, hogy a problémánkról beszélnénk Istennek, mondjuk el, Ki Ő, milyen hatalmas az Ő neve, mekkora erő van Jézus vérében, milyen csodálatos dolgokra képes, és milyen nagy dolgokat cselekedett már értünk. Miután a dicsőítésen és imádaton keresztül közösségben voltunk Vele, természetesen a problémánkat is feltárhatjuk Előtte. Én sem szeretném, ha a gyerekeim mindig csak akkor keresnének, ha problémájuk van, hanem azt szeretném, ha közösségben lennének velem.

Éveket töltöttem az életemből a békességet kutatva. Össze voltam zavarodva, állandóan frusztrált és ideges voltam, az életemet a nyugtalanság jellemezte. Ma már élvezem a békességet.

De valószínűleg soha nem találtam volna meg, ha feladom a keresést. Isten meg akart tanítani, hogy keresnem kell a békességet. Olykor vágyakozunk a változásra, de nem vagyunk hajlandóak tenni annak érdekében, hogy jobbá tegyük a dolgokat.

Mert ő (Jézus Krisztus) a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést (Ef.2:14)

Egy nap, miközben imádkoztam, a Szent Szellem megmutatta, hogy az életem híddá vált mások számára, amin átkelve megtalálják helyüket Istenben. Sok éven keresztül csak falakat építettem, de ahol egykor falak emelkedtek, most hidak állnak.

Minden nehézség és igazságtalanság úttá változott, melyen átmenve mások is megtalálhatják azt a szabadságot, amit én.

Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.(Zsoltárok 9:2)

Ahelyett, hogy a problémánkról beszélnénk Istennek, mondjuk el, Ki Ő, milyen hatalmas az Ő neve, mekkora erő van Jézus vérében, milyen csodálatos dolgokra képes, és milyen nagy dolgokat cselekedett már értünk. Miután a dicsőítésen és imádaton keresztül közösségben voltunk Vele, természetesen a problémánkat is feltárhatjuk Előtte. Én sem szeretném, ha a gyerekeim mindig csak akkor keresnének, ha problémájuk van, hanem azt szeretném, ha közösségben lennének velem.

Ezékiás bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz… megtartotta parancsolatait… Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt. (2 Királyok18:5-7)

Mi a helyes magabiztosság? Úgy gondolom, a helyes magabiztosság azt jelenti, hogy pozitívan állunk azokhoz a dolgokhoz, amiket meg tudunk csinálni, és nem aggódunk azok felől, amiket nem tudunk megcsinálni.

 … én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne, sőt bőségben éljenek (a túláradó teljességig). (János 10:10 )

Gyermekkoromban egyáltalán nem éreztem jól magam. Igazából soha nem engedték, hogy valóban gyerek lehessek. Emlékszem, még abból is baj lett, ha játszottam, és még le is szidtak érte.

Az otthonunk nem volt kellemes hely. Betöltötte a félelem. Felnőtt keresztényként döbbentem rá, hogy bűntudatom volt, ha mertem magam jól érezni.

Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél." (János 17:3)

Nagy különbség van aközött, hogy tudunk Istenről, vagy, hogy valóban ismerjük Őt. Istent megismerni egy életre szóló vállalkozás, egy életen át tartó folyamat, nem olyasvalami, ami néhány hét alatt megtörténik.

A valódi Isten-ismeretre nem lehet logikai és intellektuális megközelítéssel szert tenni. Isten Maga adja ezt, kinyilatkoztatásain keresztül.

„Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.” Galata 2:21

A fenti igében Pál apostol tulajdonképpen azt mondja, hogy ha nem fogadná el Isten kegyelmét, akkor azzal az Ő ajándékát jelentéktelennek nyilvánítaná. Az Egyszerű Fordítású Biblia így írja le nekünk ezt a verset: „Mindazt, amit Isten kegyelemből ajándékozott nekünk, nem akarom hiábavalóvá tenni! Hiszen, ha a Törvény megtartása tenne elfogadhatóvá Isten előtt, akkor Krisztus halála értelmetlen és fölösleges lett volna.”  Más szóval, Isten kegyelme annyira ámulatos és csodálatos, hogy nagyra kell becsülnünk, igazán kell értékelnünk, és hagynunk kell, hogy munkálkodjon az életünkben.

Egyik ismerősöm feltette nekem a következő kérdést: „Nem gondolod, hogy nagyon nehéz dolog kereszténynek lenni?" Évekkel ezelőtt igennel válaszoltam volna a kérdésére. Azonban ez még azelőtt volt, mielőtt megtanultam, hogy Istent szolgálni egyáltalán nem bonyolult.

Mi nagyon bonyolultak tudunk lenni és túlbonyolítjuk a szolgálatot. Mielőtt erre ráébredtem, hajlamos voltam még a legegyszerűbb dolgot is túlkomplikálni.

Hálás vagyok, hogy Isten megtanított, hogyan tegyem egyszerűbbé a dolgokat, és még most is folyamatosan tanulom ezt.

 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.

(2 Korinthus4:7)

Isten cserépedényeken, vagy ahogyan mondani szoktam, repedezett edényeken keresztül munkálkodik.

Ez azt jelenti, hogy vannak hibáink, és amikor az emberek ránk néznek és valami nagyszerű dolgot látnak, akkor bizonyosságuk van afelől, hogy amit látnak az Isten munkája, nem pedig a miénk. Hiszem, hogy akik engem ismernek, minden kétség nélkül felismerik, hogy amit teszek, azt biztosan Isten munkálja ki bennem és rajtam keresztül.

 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet (dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket ), és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsidók12:1)

Amikor ez a vers íródott, abban az időben az emberek sokkal jobban megértették az általa ábrázolt párhuzamot, mint manapság. A futók régen is ugyanúgy edzették a testüket a versenyre, mint ma, azonban a verseny idejére levették a ruhájukat, hogy semmi se akadályozza őket, és finom olajokkal kenték meg magukat.

 Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. (4 Mózes21:8)

A 4 Mózes 21. fejezetében azt látjuk, hogy a pusztában az izraeliták nagy számban haltak meg, mert bűneik következményeként, mérges kígyók marták meg őket. Mózes az Úr elé ment, és imádkozott.

A figyelmét rögtön Istenre irányította, hogy megoldja a problémát; nem magára, vagy pedig másokra.

 Hallgassatok az én szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen! (Jeremiás7:23)

Nem számít milyen volt az életed eddig: a mai nap egy új kezdet. Isten irgalma minden nap új, és minden nap a rendelkezésünkre áll. Ne hátra nézz, hanem előre!

Légy határozott, kövesd, amit Isten a szívedre helyezett, és ne foglalkozz túlságosan azzal, hogy az emberek mit gondolnak veled és a döntéseiddel kapcsolatban.

 Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen." (Máté14:28)

Amikor arról beszélek, hogy Péterhez hasonlóan lépj ki a csónakból, lehet, hogy elgondolkozol, vajon, mi lehet a te csónakod. A csónakod sokminden lehet. Mi a kényelem, biztonság és vigasz helye számodra? Lehet, hogy alapjában véve ez egy nyomorúságos hely, de már annyira kényelmesen befészkelődtél a saját nyomorodba, hogy már akkor sem tennél ellene semmit, ha módodban állna.

Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.

(1 Péter4:10)

Sajnálatra méltó, hogy az emberekben rejlő lehetőségek mennyire kiaknázatlanok és mennyire parlagon hevernek ebben a világban. Isten minden egyes embert arra teremtett, hogy saját körén belül valamiben nagyszerű legyen. Mindannyiunkban ott van a lehetőség, hogy nagyszerű feleségek, anyák, varrónők, férjek, apák vagy éppen üzletemberek lehessünk.