A MEGBOCSÁTÁS HATALOM
Úgy szeretnék valamit irni,
valami nagyon szépet Neked.
Szeretnélek megsimogatni,
megcsókolni a szivedet.
Vigasztalni,ha valaki bánt,
mondani ,ne sirj oly nagyon.
Bocsásd meg rögtön ,akkor nem fáj.
A megbocsátás hatalom.
/Páskúlyné Kovács Erzsébet verse/
NEM VOLNÁNAK KÖNNYEK
Ha te is éreznéd,amikor mást bántasz,
hogy az a seb milyen nagyon-nagyon fájhat.
Ha a te lelkedben tépnének nagy sebet,
meggondolnád a szót és a lépésedet.
Ha tetteidért mindig te könnyeznél,nem más,
a lelkedbe kavarna az örvénylő sodrás,
aminek forrása tebelőled fakad,
tudom,meggondolnád jobban az utadat.
Tudom,jobb keresztény tudnál akkor lenni,
szásszor is megnéznéd,mit,hogyan kell tenni.
Szásszor meggondolnád,mit érez a másik,
kiben a fájdalom sir,ha nem is látszik.
Az ajkadnak tüzes,mérgezett nyila száll
könnyű lepkeszárnyon,de akit eltalál,
tán' egy életen át vérzik majd a szive:
- miért nem száll az a nyil mindig visszafele?
Olyan megtisztultak tudnánk akkor lenni,
nem is kellene tán' sohase mást tenni?
És olyan megszépült lenne ez az élet,
nem volnának sebek,mik másokért égnek.
Nem volnának könnyek,mit másokért sirunk,
s nem volna oly nehéz,amit alig birunk.
Páskúlyné Kovács Erzsébet verseit fogadjátok szeretettel.
Köszönjük szépen az Ige üzenetét.
ÁLDOTT,SZÉP NAPOT KIVÁNOK MINDENKINEK!
Szeretettel Erzsike
Utolsó hozzászólás