Most ha hangzik

Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
Kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó,
Te akaratodban legyen bizodalmam.

Harag napja ha jő, heve tűzben gerjed,
emésztetik abban ország, s az egész föld.
Isten igazságos, az Ő célja nemes,
hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.

Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
segítségül hívja, szólítja szent nevét.

Szolgálja hű szívvel, tiszta lelkülettel,
cselekedetében meg nem szégyenül,
szent hegyére tekint mély tisztelettel.

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével)

Jöjj Szent Lélek!

Jöjj Szent Lélek, töltsd be szívünk égi fénnyel,
igaz hit tűzével, hogy lobogva égjen!
Tisztulva e lángban, igazul, bűntelen,
Krisztus teljessége bennünk megszülessen!
Örök szeretete ragyogjon át rajtunk,
s az Ő dicsőségét zengje híven ajkunk.

Schvalm Rózsa

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével.

Velünk az Úr

Bár szem elől felhő rejtette,
velünk az Úr, amint ígérte.
Vigasztalást nyer, ki hisz benne,
követőinek mentő vértje.

Gonoszul támadhat az ellen,
megsebezhet, nem árthat mégse.
Sebeiben gyógyul a beteg,
életét áldozta fel érte.

A Szent Lélek által jelen van,
lakozást vesz népe szívében.
Minden időben védelmet ad,
visszatér égi dicsőségben.

Schvalm Rózsa

(2013-05-10)

Ki értünk élt, értünk halt

Ne halkuljon el a hang,
zengje az igazságot!
Ne némuljon a harang,
zúgjon át időtávot!

Ki értünk élt, értünk halt,
múlt homálya ne fedje!
Föltámadott, velünk van,
magához vonz keresztje.

Jézussal élni, halni,
benne újra születni:
Létnek értelmet kapni,
az igaz útra lelni.

Szárnyat ad a léleknek,
lángra gyújtja a szívet.
Új ember, kit Ő vezet,
fogja kezét Ő híven.

Schvalm Rózsa

(2013-04-12)

Schvalm Rózsa verse 
Kárpáti Ilona képszerkesztésével.

Isten rózsakertje

Ne félj, ha rád zuhan a magány,
ha nincs kihez szólj, üres a ház!
Engedd be a fényt a szívedbe,
s nyílik Isten szép rózsakertje!

Középen fénylőn áll a kereszt,
sugárzón árad a szeretet.
Tövén életvize patakzik,
lelked soha meg nem szomjazik.

Csordultig telve, már túlárad,
cseppjeit szavakba formáltad.
Rímekbe szedve adod tovább,
fűzi kezed betűk gyöngysorát.

Schvalm Rózsa

(2013-04-10)

Kívánságok, vágyak röghöz kötnek

Ember, ki fölfelé nem tekintesz,

kívánságok, vágyak röghöz kötnek.

Célként önmegvalósítás lebeg

előtted, a kék madár felröppen.

Tovaszáll, soha el nem érheted.,

tévelyegsz vágyaid erdejében.

Hol a sűrűből kiút nem vezet,

veszted reményed, célba nem érhetsz.

Fel, az égre nézz! s nyílik feletted,

szeretettel hajol hozzád Isten.

Erőterében védelemre lelsz,

félelemre okod többé nincsen.

A tél csendvilága

Oly hívogató a tél csendvilága
lelket érintő a természet álma.
Dacolva, bátran hideggel s a széllel,
téli vasárnap kirándulni mentem.

Hulló hópelyhek táncoltak a szélben,
arcomhoz értek játszi könnyedséggel.
Lombfosztott fáknak csipkefátylat szőttek,
vagy a föld ölén némán megpihentek.

Madarak serege repült felettem,
velük szárnyalt szabadon képzeletem.
Hófehér hegy ormára feltekintve,
elbűvölt a táj szűzies szépsége.

A nap is felvillantotta sugarát,
áttörve a felhők sűrű homályát.

Csillogó hólepel

Csillogó hóleplet öltött fel a reggel,

oly fenséges, mintha nem a földön járnál.

Pelyhekből szőtt függöny ereszkedik csendben,

madarak repdesnek hófehér fa ágán.

Homályon át csillan halovány napsugár,

majd áthatolhatatlan fellegekbe vész.

Hallgatag tájon a csend hangjai súgják:

mostanság tél az úr, a tavasz messze még.

Táj nyugalmát a szél sóhaja zavarja,

fenn a hegyekből támadó, vad morajlás.

Szárnyán metsző hideget repítve suhan,

rombolva tombol és épít hóakadályt.