„Az Örökkévaló Isten hajlékod

    és menedéked,

örök karja felkarol

    és megtart téged.” (5 Mózes 33:27)

Mennyei Atyáddal együtt töltött örök életre lettél teremtve. Ez a világ átmeneti otthonod. Nem leszel itt mindig. Istennél van örökkévaló otthonod.

Egyszer egy ismerősöm arról mesélt, hogy misszionáriusként egy nagyon veszélyes, igencsak lepusztult környéken lakott.

„Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk,

    mert hűséges szeretete soha nem fogy el!

Sőt, megújul minden reggel!

    Bizony, nagy a te hűséged, Uram!”

(Jeremiás siralmai 3:22-23, EF)

Olykor, a körülményeink teljesen kimerítenek minket; a testünket, a lelkünket és az érzelmeinket egyaránt. Ezekben az időszakokban nagyon könnyű magunkra ölteni az „áldozat vagyok” hozzáállást. Azt gondoljuk, hogy minden nap az előzőnek egy végtelenített ismétlődése.

Victor Hugo Nyomorultak című regényében, Jean Valjean az éjszakát Digne püspökének otthonában tölti. A püspök jóindulata és nagylelkűsége ellenére Valjean az éjszaka közepén felkel és ellopja tőle ezüst értékeit. A püspök felébred, és rajtakapja Valjean-t. Erre Valjean leüti őt, majd elmenekül.

A következő nap rendőrök hozzák vissza Valjean-t bilincsbe verve a parókiára. „Uram, ez az ember azt állítja, hogy ön adta neki az ezüst tárgyakat” – mondja méltatlankodva az egyik rendőr.

„Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?" Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött."

(János 6:28-29)

A mai kereszténységben a hangsúly azon van, hogy mi mit cselekedjünk Istenért. Furamód, amikor a tanítványok megkérdezték Jézustól, mit tegyenek, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjenek, Jézus nem a tennivalók listáját sorolta fel nekik.

A gyönyörűen virágba borult kaktuszok látványa lenyűgözte az ötéves kisfiút. ,,Ne nyúlj a kaktuszhoz!" - hangzottak édesanyjának figyelmeztető szavai, amikor a kisfiú egy virág után nyúlt, hogy letépje.

,,Nagyon megszúr, és fájni fog" - magyarázta tovább az anyuka.

De ahogy ez már csak lenni szokott a kicsiknél, az anya még hátat sem fordított, már hallotta is a kétségbeesett kiáltást. Megfordulva látta, hogy a gyerek pont azt csinálta, amire az előbb figyelmeztette, hogy ne tegye.

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem." (János 10:27,)

Hogyan tudod felismerni Mennyei Atyád hangját, amikor szól hozzád?

A legfontosabb dolog az, hogy akard Őt meghallani. Úgy menj végig a napon, hogy közben a szellemi füleid nyitva vannak. Meg kell értened, hogy Ő nincs lekorlátozva arra, hogy csak „keresztény" dolgokon keresztül szóljon hozzád. Bár Jézus gyakran szól hozzánk a Biblián, prédikációkon vagy keresztény dalokon keresztül, azért ismeri az élet nyelvét is ezen a bolygón.

Érezted már, hogy a körülmények teljesen maguk alá gyűrtek? Fáradt és kimerült vagy? Ha igen, tudd, hogy nem vagy egyedül. Magam is többször átéltem már ezt a helyzetet. Amikor ez történik, általában azt találom, hogy a problémám gyökere az, hogy én akarom irányítani az életemet és minden résztvevőjét. Nagyon könnyű az aggódás csapdájába esni életünk körülményei miatt.

Miközben szeretnénk Atyánk szerető ölelését érezni ezekben a pillanatokban, olykor még az is kihívás a hitünk számára, hogy Rá összpontosítsunk.

Egyik nap úgy mentem el otthonról, hogy nem jelentkeztem ki a számítógépemről. Amikor hazaértem, akkor vettem észre, hogy a számítógép egész nap online üzemmódban volt. Az első gondolatom és egyben nagy aggodalmam az volt, hogy vajon hány hacker támadhatta meg a gépemet?

Azonnal megnéztem a Tűzfalamat, hogy megtudjam, mi történt a távollétemben. Megdöbbenve láttam, hogy 488 betolakodó próbált hozzáférni a számítógépemhez. Majdnem mindegyik olyan vírus volt, ami teljes hozzáférést enged a gépemhez.

Gondolkodtál már azon, vajon miért költözik a szívünkbe Jézus Szelleme, a Szent Szellem, amikor megtérünk? Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy miután fizikálisan eltávozik a földről, a Szelleme bele fog költözni a hívőkbe és örökké ott marad (János 14:16-17).

Miért szükséges ez? Kérlek, gondolj velem végig néhány gyakran említett okot:

- Jézus azért költözik a szívünkbe, hogy a bűneinket megbocsássa? Nem szükséges Jézusnak az életünkbe jönnie ahhoz, hogy megbocsássa a bűneinket.

Egyik reggel az ablakunkból figyeltem a madarakat, ahogy az etetőnkből lakmároztak. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy bejöjjön a frissítő szellő. A zajra a madarak megijedtek és elrepültek. Az egyik kis veréb eltévesztette az irányt, és véletlenül berepült a házba.

Amint berepült az ajtón rögtön balra fordult, egyenesen neki az ablaknak. Megpróbált kirepülni, de megint az ablaknak csapódott. Amikor megpróbáltam elkapni, hogy segítsek rajta, ijedtében még nagyobb erővel repült neki az ablaknak.

Szeretem a tengert. Van benne valami, amitől teljesen megnyugszom. Még nem jöttem rá, mi az, ami ennyire megérint benne. Csak azt tudom, hogy a legnagyobb békesség pillanatait mindig akkor éltem át, amikor a tengerben állva éreztem a kontrasztot a saját törékenységem és az ellenállhatatlan víztömeg nagysága között.

Nem értem teljesen, honnan jön ez a titkos szerelem a víz iránt, de azt tudom, hogy az idő múltával egyre mélyül.

Victor Hugo Nyomorultak című regényében, Jean Valjean az éjszakát Digne püspökének otthonában tölti. A püspök jóindulata és nagylelkűsége ellenére Valjean az éjszaka közepén felkel és ellopja tőle ezüst értékeit. A püspök felébred, és rajtakapja Valjean-t. Erre Valjean leüti őt, majd elmenekül.

A következő nap rendőrök hozzák vissza Valjean-t bilincsbe verve a parókiára. „Uram, ez az ember azt állítja, hogy ön adta neki az ezüst tárgyakat” – mondja méltatlankodva az egyik rendőr.

Láttam egy műsort a tévében, ami Saddam Hussein életét mutatta be. Érdekes volt megtudni nevének jelentését: „az, aki szembeszáll.” A műsorvezető rávilágított, hogy Saddam egész életében ennek megfelelően élt.

Anyja már terhessége alatt meg akart tőle szabadulni, úgy, hogy a hasát a falnak ütötte. Saját életének is megpróbált véget vetni, hogy a gyermek vele együtt pusztuljon el. Még meg nem született gyermekét, egy nemkívánatos betolakodónak látta.

Egyik reggel az ablakunkból figyeltem a madarakat, ahogy az etetőnkből lakmároztak. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy bejöjjön a frissítő szellő. A zajra a madarak megijedtek és elrepültek. Az egyik kis veréb eltévesztette az irányt, és véletlenül berepült a házba.

Amint berepült az ajtón rögtön balra fordult, egyenesen neki az ablaknak. Megpróbált kirepülni, de megint az ablaknak csapódott. Amikor megpróbáltam elkapni, hogy segítsek rajta, ijedtében még nagyobb erővel repült neki az ablaknak.