2021. március 4. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték.

„Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjazót.”

(Zsolt 138,6)

Úgy állt ki, mint egy irányt jelző ujj: Isten által alkotottan és egy sajátos feladatra elhívatottan. Egy nagy feladatra. A legnagyobbra. Hogy elkészítse az Úrhoz vezető utat. Jézus emberi hangosbemondójaként Keresztelő János teljes hangerővel beszélt, amikor rámutatott az Egyetlen eljövendőre, hitelesítve Krisztus isteni és végtelen természetét.

Most, amikor a társas érintkezést korlátozni kényszerülünk és így Krisztus testének tagjai nem találkozhatnak egymással, a Szentlélek által gyűlünk össze ott, ahol éppen vagyunk – házainkban, lakásainkban, szobáinkban. Hozzád kiáltunk, Istenünk,

Urunk, hallgass meg minket!

Adj bátorságot és bölcsességet az országok vezetőinek és a hatóságoknak, hogy be tudják tartatni azokat a közegészségügyi intézkedéseket, amelyek mindenki jólétét szolgálják és minél határozottabb erőfeszítést tudjanak tenni a mindenkit érintő vírus terjedésének megállítása érdekében.

Az igazi nagyböjti szent időnek nem az a célja, hogy magamat gyötörjem, a saját gyengeségeim miatt keseregjek vagy magamba roskadjak. A bűnbánatban, ha csak saját magammal maradok, akkor elég rossz társaságban fogok lenni. Az igazi nagyböjt célja az, hogy elinduljunk a tékozló fiú útján. Vele együtt mondjuk ki: „Felkelek, és Atyámhoz megyek!” Ő a jó társaság, akire vágyik a lelkünk.

   Legyen a nagyböjti szent időben Kis Szent Teréz a lelkivezetőnk, aki a következő szép tanítással szól hozzánk: „Ha szent akarsz lenni, könnyű lesz az neked, csak egy célod legyen: Jézusnak örömet szerezni!”

   Határozzuk el most, a nagyböjt elején, hogy naponta legalább három olyan dolgot teszünk, ami a mi drága Jézusunknak örömet szerez.

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.”

Zsid 4,6

„Lehet, hogy Istennek egyszer elege lesz a siránkozásaimból?”

Nemegyszer feltettem már magamnak ezt a kérdést hosszú évek óta tartó küzdelmem során a hangulati étkezési problémámmal.

Volt úgy, hogy szűkölve könyörögtem Hozzá, máskor dühös voltam,  gyakran nem foglalkoztam vele.

2021. március 3. – Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”

Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit.

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.

46. Zsoltár 10.

Leültem egy bevásárló központ ételudvarának a közepén, és bámultam az előttem lévő ételt, remélve hogy elrejthetem így a könnyeimet. Csendben a szalvétával letöröltem az arcomat, nagyokat pislogtam, miközben azon voltam, hogy le tudjam nyelni az ebédemet. 

Nem szoktam rendszeresen ilyen bevásárló központokba járni, de most szükségem volt egy helyre, ahol elbújhattam.

„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” 

Zsolt 147,3

Van egy repedés a házunkon. A bejárati ajtó fölött az ajtókerettől a mennyezetig. Nem olyan régi a ház, ezért megkérdeztem, hogy történhetett ez, s a válasz az volt: közvetett kár.

Közvetett kárnak azt nevezik, ami véletlenül történik, nem lehet előre számítani rá. Ki gondolta volna, hogy szépséges, légkondicionált otthonom falát kívülről a napsugarak meg tudják repeszteni?

2021. március 2. – Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta.