Sokszor az ember nem bízik a maga erejében, és ezt jól is teszi, hisz végül is mindannyiunkat egy marék porból teremtett az Isten. 

Kicsik, egyszerűek, és gyöngék vagyunk. 

Olyan jó dolog tudni azt, hogy Isten velünk van és segít. 

Bárki közülünk, aki egy fát elültet, mi mást szeretne, minthogy 

az a fa nagyra nőjön, gyümölcsöt teremjen, nagy, erős koronája, gyökere, törzse legyen. 

Senki nem ültet fát csak azért, hogy satnya, beteg, korhadt fája legyen.

2020. november 30. – Hétfő, Szent András apostol

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.

Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost.

„módfelett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk. …/mindez azért történt/, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.”

2Kor 1,8b, 9b

Minden oldalról éreztem a nyomást. Egy pillanatra sem engedett. Anyagi terhek aggasztottak. A gyermekeim viselkedése idegesített. Az elvégzendő munkák miatt késő éjjelig fennmaradtam. Legszívesebben máglyán égettem volna el mindent, ami előttem tornyosult.

Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan. 

Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya! 

Ezt mondja az ÚR: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg. 

Mert ezt mondja az én Uram, az ÚR: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta.

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok?

 Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled.

 Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy...

 Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is.

Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.

2020. november 29. – Advent 1. vasárnapja

Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel.

A rablás

Pár évvel ezelőtt a párommal beköltöztünk az otthonunkba. Természetesen voltak szimpatikus és finoman szólva kevésbe szimpatikus szomszédok. Volt egy nagyon kedves idős hölgy (olyan igazi nagymama típus) akit azonnal a szívünkbe zártunk és a hölgytől jobban csak a hasonlóan kedves kutyusát szerettük meg.

Karácsony előtti időszakban egyik nap haza érve a ház előtti padon sírdogálva találtam az én kedves szomszédomat. Elpanaszolta, hogy vett pár fenyőágat ("mert tudja kedves, fára nem telik...") és a pénztárcáját betéve egy szatyorba sétáltak haza a kutyussal.

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Fil 4,6

Nem tudom, mit kéne kezdenem az életemmel – és félek, kifutok az időből. Mi van, ha sosem jövök rá? Örökre boldogtalan és félig kész maradok? Sosem érem el a célom? Mit kezd velem Isten – haszontalan szolgának tart? De nem tehetek róla. Miért nem válaszol az imáimra, mikor iránymutatást kérek? Túl sokat vétkeztem talán?

„...Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”

Máté evangéliuma 24. fejezet 24. verse

Ha tudnánk, hogy a miniszterelnök ma délután 5 órakor a lakásunkba érkeznénk, hogyan várnánk? Az egész házat kitakarítanánk, a nagytakarítás ideje lenne ez. Az összes ablakot lemosnánk a szőnyeget, kitakarítanánk, az asszonyok megfőznék a finomabbnál finomabb ételeket természetesen több fogásosat.

Egy eredményes tanóra

Egy tanárnő egyik órán arra kérte a diákokat, írják fel osztálytársaik nevét egy papírlapra egymás alá úgy, hogy hagyjanak ki néhány sort a nevek között. Amikor elkészültek, azt a feladatot kapták, hogy minden név alá írják oda a legszebb, legkedvesebb dolgot, ami eszükbe jut arról a társukról. A feladat elvégzése ki is töltötte az óra hátramaradó részét. Kifelé menet az osztályból mindenki letette a maga lapjait a tanári asztalra.