2020. december 2. – Szerda

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet.

A gonosz szeretne lelkünkbe furakodni és elvenni tőlünk a reményt. Szeretné elhitetni velünk, hogy nincs jövő, hogy létünk elérte a korlátokat, a plafont, és most már innen a civilizációnk hullámcsúcsáról csak a mélybe zuhanhatunk. Hihetetlen komor színekkel, sok logikával dolgozik: Ember, az ami rád vár, csak vergődés és szenvedés! Látod a lepusztult, szemét hegyektől árnyékos kihaló világban mindent elrontottál, nincs tovább. Nemcsak mint ember, hanem mint nemzet is, és mint az emberiség is, végnapjaidat éled, éld ki hát magadat részeg tivornyádban.

Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! 

(Jób 1:20-21)

Jób Istenhez hűséges, rendkívüli ember, férj és édesapa volt. Példaértékű volt a gazdagságban megmutatkozó hűsége, de kitartása a halál küszöbén, fájdalomban és kétségbeesésében még inkább átütő erejű volt.

„Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.”

(Pál Apostol Filippibeliekhez írt levele 2. fejezet 4.vers)

A bűn által megrontott világ természetes velejárója lett a mindenütt megnyilvánuló, a másikat letaposó és elpusztító önzés, mely sokszor az életösztönre hivatkozva hirdeti; nekem ennem kell, nekem élnem kell, az oroszlán is megeszi az antilopot...

De hova vezet mindez? Emlékszünk a mesére a két csacsiról, akiket kikötöttek két szalmabála közé?

Talán Ön is tapasztalta már, hogy annyira fáj a feje, hogy legszívesebben egész nap csak pihenne egy csendes, nyugodt szobában. A nem migrénes fejfájás is lehet néha annyira kínzó, hogy valóban nem tudunk a feladatainkra, a munkánkra koncentrálni.

Mindig nem vehetünk be fájdalomcsillapítót, hiszen a kor előrehaladtával egyre több dolog kiválthatja a fej fájdalmát.

A Reménység Ünnepe

Nemrég ismertem meg egy kislány, Hope Stout történetét. Miután többet is megtudtam az életéről, úgy éreztem, nem volt véletlen, hogy szülei a „Hope” (Reménység) nevet adták neki születésekor. Sorsszerű volt. A fiatal szívét betöltő önzetlen kedvesség és együttérzés nagy hatással volt rám és sok más emberre, és szeretethagyatéka áldással van sokak életére azóta is napról napra. Sosem találkoztam vele, és ezt nagyon sajnálom.

2020. december 1. – Kedd

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.

Az első gyertya, - a Remény gyertyája -  felgyullad a koszorúkon.  Isten Reményt ad neked.

Reményt - Neked.

Neked, akinek a gyermeke elcsatangolt,

neked, akinek épp össze van törve a szíve,

neked, akit akkora sötétség vesz körül, hogy már a fényt sem találod,

neked, aki lehangoltan tekint a holnapra, azt gondolván, hogy semmivel sem lesz más mint a mai nap -

A Remény rád ragyog, jelezve neked, hogy minden rendben lesz, és te is rendben leszel.

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4,17)

Néha nehéz a jó utat választani. Ez pont egy ilyen eset volt… A férjem megkért, hogy szaladjak el a tisztítóba a ruháiért, mert neki tárgyalásra kellett mennie. Persze, hogy segítettem. Átszeltem a várost, felkaptam a csomagot, és indultam is haza.

– Az öltönynadrágomat is kitisztították? – kérdezte Brad, amikor bevittem a csomagot a lakásba.

– Biztos vagyok benne, édes.

Írjuk át sérelmeinket

Benjamin, egy csiszolatlan gyémánt, és a békés Joseph a Sinai pusztában vándoroltak Gebel Musai, a hegy felé, ahol Mózes átvette a tízparancsolatot. Vándorlásuk egy pontján vitatkozni kezdtek, s ez oda fajult, hogy Benjamin arcul ütötte Joseph-et.

Joseph nagyon megbántódott, összezavarodott és dühös lett, de anélkül, hogy bármit mondott volna, leguggolt, és ezt írta a homokba: „A mai napon a legjobb barátom arcul ütött.”

Továbbmentek, és eljutottak egy oázishoz.