Ernest Renan XIX. századi vallástörténész meglehetősen furcsa képet festett Jézusról a Jézus élete című, 1863-ban írt könyvében. Nem csoda, hogy műve az akkori egyház heves tiltakozását váltotta ki. 

Ernest Renan eleinte papnak készült, teológiai tanulmányokat is folytatott, majd a katolikus egyházból kiábrándulva elfordult addigi hitétől. Negyven éves volt amikor megírta a már említett, viharokat kiváltó könyvét.

Egy kedves ismerősöm küldte az alábbi történetet.

Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól: - Doktor úr, óriási bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket. - Rendben, mit szeretne tőlem? - Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre.

"A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg."

ApCsel 17,30

Hétköznapi értelemben a tudás nem más, mint a tanulás során, vagy a tapasztalatokból összefüggések tudatos felismerésével szerzett ismeret. De bizonyos értelemben az elsajátított képességeket és azok gyakorlatát is tudásnak nevezzük. Leszögezhető, hogy az ember leginkább ez utóbbinak, a gyakorlati tudásnak hasznát véli látni leginkább.

2020. október 26. – Hétfő

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára.

„Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem.” Jn 10,27

Talán előtted is mondott már valaki ilyeneket, hogy „És akkor az Úr azt mondta nekem…” vagy „Éreztem, hogy az Úr ezt és ezt súgja a szívembe”. Eltöprengtél, vajon te meghallod-e Isten hangját?

Talán te is úgy gondolkozol, mint én: egyáltalán létezik olyan, hogy halljuk Isten hangját?

Jézus szavai szerint "a szegények mindenkor veletek lesznek". Ennek igazságtartalma vitathatatlan; velünk vannak, közöttünk élnek, és ahogy az akkori, úgy a mai ember is nehezen tud bármit is kezdeni velük. Még a hívő ember is! Az egyik pécsi templom faliújságján a következő felirat jelent meg: "A templom békéje és tisztelete érdekében... kérjük a koldulni kényszerülő szegény Testvéreket, hogy a templomban és annak környezetében ne kéregessenek. Kérjük templomunk Híveit, hogy a templomon belül és annak környezetében ne támogassák a kéregetőket." 

A Bibliában is találkozunk kéregetőkkel.

„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.”

Zsoltárok könyve 41:2 

Egyszer olvastam egy történetet egy vallási vezetőről és a tanítványáról. A tanítvány egy nap elpanaszolta minden búját-baját mesterének. Saját életét egy csődtömegnek ítélte meg, és úgy érezte, nem bírja már tovább. Túl sok rossz dolog történt vele túl kevés idő alatt, és semmi kiútat nem lát a gödörből. 

A mester türelmesen végighallgatta, majd kezébe vett egy poharat, megtöltötte vízzel, belekevert egy evőkanál sót, és átnyújtotta a tanítványának. 

- Idd meg, fiam!

2020. október 25. – Évközi 30. vasárnap

Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat.

Távol a falutól, lent a folyóparton állt egy összetákolt, gallyakkal megtámogatott, düledező kunyhó. Lakóját a falubéliek csak bolond Bernátnak nevezték, noha erre a névre okot igazából sohasem adott. Különcnek tartották, mert egyedül élt. Magányában csak egy valaki osztozott: hűséges kutyája.

  Hajdanában kóbor eb volt, akit a faluból elüldöztek. Étlen, szomjan kószált a mezőn, amikor Bernát ráakadt. A szerencsétlen állat egyik lábát csak húzta maga után.

„Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet.” Zsolt 92,1-2

Özvegyként egy gyermekkel sok sötét napot megéltem az elmúlt tizenöt évben.

Néha úgy éreztem, segítség nélkül nem bírom ki a következő 24 órát.

Máskor meg egyetlen dolgot találtam a napomban, amiért hálát adhatok, azt, hogy képes voltam kikelni az ágyból.

A bánat rám telepedett, sötét árnyat vetett a hangulatomra.