Agyonhajszolt életet élünk. Rohanó mindennapjainkban sok esetben  még a közeli hozzátartozóinkra, családtagjainkra,  röviden fogalmazva egymásra sincs időnk. Sietünk, futunk, információkat hordozunk, mindig aktuálisan felbukkanó akadályokat, problémákat oldunk.

Ebben az egyhangú hétköznapi forgatagban az ember úgy érzi, hogy eltávolodik önmagától, az Istentől, s egy óriási űrt érez a szíve mélyén. Ezeknek a lelki útvesztőknek, hiányoknak a kitöltésére sokan pótlékokat keresnek, bízva abban, hogy ezek nyújtanak számukra némi feltöltődét, vigaszt.

A belső harmóniához szükséges, hogy az ember a szívével is gondolkodjék, és az agyával is érezzen. (Várkonyi Nándor)

„Elérkezett az idő!" – mondja Jézus Krisztus – Döntened kell! Szembenézni a gondokkal, kihívásokkal, a szükséges, célravezető lépéseket körvonalazni, majd bölcs alázattal közülük a legjobbat kiválasztani és határozott kitartással azt bátran elérni, kemény munkával álmodat valóra váltani, Isten gyermekéhez – az emberhez – egyedüli méltó dolog!

„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mö-götted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!”

Ézs 58,6-9

Imádkozzunk!

Böjt alatt mi rendszerint az étel–ital megvonását értjük. Szájunk megregulázását. Valóban. Jézus korában, sőt vagy másfélezer éven keresztül különös szükség is volt erre, mert gyakran a gyomor bűnei, az étel–falak zárták el tőlünk Isten halk és szelíd szavát.

Úgy érzem, manapság sokkal inkább a szemünket és a fülünket kell megböjtöltetni, hogy Isten halk és szelíd hangját meghalljuk, amely felülről és mégis belülről akar hozzánk szólni.

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák.

„Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz!

Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz!” (Jóel 1,14)

A böjtről való vélemények alapvetően két véglet között mozognak. Vannak, akik csupán a böjtölés lelki értelmezésével, spirituális aspektusával hajlandók foglalkozni. A másik véglet pedig nem is akar hallani a böjtölés lelki oldaláról, csak testi böjtöt ismer.

Gyökössy Endre ír le egy történetet, amikor egy asztaltársaságban kijelentik: „ma már csak háromféle ember böjtöl: a sportoló, de azt úgy hívják, edzésterv; a hízásra hajlamos ember, de azt úgy hívják, fogyókúra, valamint a gyomorbajos, azt pedig úgy hívják, diéta.”

Természetesen, az igazság megint csak a két véglet között rejlik.

És onnan eltávozva Jézus a Galilea tengere mellé ment, és felmenvén a hegyre leült. És nagy sokaság ment hozzá, vivén magukkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezték őket Jézus lábai elé, ő pedig meggyógyította őket úgy, hogy a sokaság álmélkodott, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak, és dicsőítették Izráel Istenét. Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, ezt mondta: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük.

 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.  Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.  A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,  hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.

Amikor pedig böjtöltök... (Mt 6,16-18)

A húsvét előtti heteket böjti időszaknak nevezik. Úgy készül a hívő ember Jézus Krisztus halálának és feltámadásának ünnepére, hogy elcsendesedik, magába száll, s többet foglalkozik olyan dolgokkal, amelyeket fontosnak tart, de el szokott hanyagolni.

Az életünk betegesen egyoldalúvá vált. Sokkal többet törődünk magunkkal, mint másokkal, a testünkkel, mint a lelkünkkel, a pillanatnyi teendőkkel, mint a hosszú távú, sőt örökkévaló igazságokkal.

Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit. 

Azok már épp menni készültek.