,,A legcsekélyebb kedvesség sem megy veszendőbe.''

/Aiszóposz/

Greenbriar Valleyt csaknem elrejtették az alacsonyon lógó esőfelhők. Miközben kiballagtam a sáros udvarra, hogy elvégezzem délutáni teendőimet, láttam hogy a telkünk mellett elhaladó út szélén egy autó áll, bizonyára elakadt. Máskülönben vezetője - egy igen jól öltözött férfi - nem matatott volna a motoron az esőben.

A legjobb módszer önmagad felvidítására az, ha mindenkit felvidítasz. - Mark Twain

Úgy érezte, a helyi újságban megjelent hirdetést kifejezetten neki címezték, nem is tudott a felhívásnak ellenállni. S a tiszteletre méltó hetvenéves asszony - családja, barátai megrökönyödése dacára - követte szíve titkos óhaját, és beiratkozott a bohóciskolába.

Egy turistacsoport bejárta Európát, ellátogatva a történelmi helyekre. Lenyűgözte őket, hogy milyen sok kis falu volt nagy művészek, költők, zeneszerzők és politikai vezetők szülőhelye.

Amikor egy különösen festői szépségű falucskában sétáltak, az egyik turista odament egy férfihoz, aki az egyik épület előtt ült, és megkérdezte: "Elnézést... születtek ebben a faluban nagy emberek?"

Az idős ember egy pillanatig gondolkodott, aztán így felelt: "Nem.

Nobel békedíj a legfőbb kitüntetés, amit azok kapnak, akik kivételesen nagymértékben járultak hozzá a világ megjobbításához. Más Nobel-díjakat azok kapnak, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a bölcsészet- és természettudományok terén. Van azonban a Nobel-díjnak egy története, amit ritkán szoktak elmesélni. 

Alfred Nobel, egy svéd kémikus, azzal szerezte vagyonát, hogy rendkívül erős robbanószereket talált fel, és az engedélyt megvették tőle kormányok, hogy fegyvereket készítsenek.

Képzeld magad elé ezt a képet: Florida tengerpartján állsz. A nap épp most megy le, mint valami óriás narancssárga labda. Hűvös este van egy üres, elzárt tengerparti részen. A hullámok nyaldossák a partot, enyhe szellő fújdogál. Egy-két ember kocog errefelé, és páran horgásznak. A legtöbben már hazamentek.

Felnézel, és meglátsz egy hajlott hátú, bozontos szemöldökű, csontos öregembert, aki vödröt cipelve bandukol a part mentén.

Borús, esős nap volt. Bár nem fagyott, az utcák mégis csúszósak voltak egy kicsit.

Henk letekerte az ablakot, és intett egy öregembernek, aki fázósan állt az ajtónyílásban.

– Maga kérte a taxit?

– Igen, én telefonáltam, de nem magamnak rendeltem, hanem a fenti lakónak, Meier mamának.

– Hívja hát le, a kocsi előállt. Az idős ember habozott.

– Nem tudna segíteni egy kicsit? A néni már nyolcvanhat éves, és segítség nélkül nemigen tud lejönni a lépcsőn.

Egy misszionárius mondta el a következő esetet, amely egy istentisztelet alkalmával történt:

Az igehirdetés alatt fölemelkedett egy öreg indiánfőnök, előrement, és tomahawkját (csatabárdját) a misszionárius lába elé tette:

- Indiánfőnök adni tomahawkját Jézus Krisztusnak - mondta, és ismét leült.

A misszionárius tovább prédikált Isten szeretetéről a Jézus Krisztusban, Fia odaajándékozásáról, akit elküldött számunkra, és aki most szent igényt támaszt az életünkre.

Alig aludt valaki egész éjjel. Juliska, Sanyika, a kicsik, fel-felsírtak álmukban. Mariska, Laci le se vetkőztek, segítettek a tüzet éleszteni. Arcuk már maszatos volt a sok sírástól. Édesanya el se mozdult a betegágy mellől. Olyan rossz volt hallgatni a sok összefüggéstelen, lázas beszédet, látni a nyugtalan hánykolódást, nézni tehetetlenül, hogyan nyújtja ki a halál jeges kezét a felé, aki az egész család védője, fenntartója, kenyérkeresője.