2021. február 9. – Kedd

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.

Egy történet amelyben a diák meg akar viccelni egy embert:

Egy fiatal diák sétált a tanárával. Az út túloldalán sétálva a diák meglátott egy régi cipőt, amely valószínűleg a szegény paraszté volt, aki a közeli területen dolgozott, és már befejezte a munkáját ..

A diák azt mondta a tanárnak:

- Vicceljünk meg azt a parasztot. Rejtsük el a cipőjét, és titokban figyeljük, hogy mit fog tenni.

Aztán a tanár így válaszolt:

- Fiatalember, soha ne viccelj más nyomorával és fájdalmával.

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Zsolt 103,2

Volt egy kutyánk, BC-nek hívták, s rengeteget mérgelődtem miatta. Houdini-nak becéztük, és erre a névre teljes mértékben rászolgált. Hosszútestű, rövidlábú vadászkutya volt, igazi szabaduló-művész. Nem volt olyan magas kerítés, nem volt olyan biztonságos ketrec, ami korlátok közt tarthatta volna. BC mászott, ásott, ugrott, valamilyen fondorlattal rendszeresen sikerült kiszabadulnia az udvarból.

„A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!” 

2 Tessz 3,16

Dühösen csaptam a paplanomra, majd a párnámat is megdögönyöztem, s próbáltam nem odanézni az óra pirosan világító számlapjára: 2:00 a.m.

Gyógyulófélben voltam egy hosszas betegségből, ami nagyon kimerített. A laptopom is elkaphatta, mert mikor bekapcsoltam, csak számok és figyelmeztetések futottak a képernyőn egymás után.

2021. február 8. – Hétfő

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.

1. Légy nyitott és fejlődőképes!

A házasság nem révbe érkezés, nem végcél - tudnod kell növekedni és elmélyülni a szeretetben házastársaddal.

2. Fogadd el házastársad másságát!

Ne ámítsd magad, hogy majd TE megváltoztatod házastársad egyik vagy másik tulajdonságát - na akard őt saját hasonlatosságodra formálni. Ez még egy embernek sem sikerült!

3. A MÁSIKAT akard boldoggá tenni, ne saját boldogságodat hajszold!

„Mert aki felmagasztalja magát, az megaláztatik, és aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”

Mt 23:12

Nagyon szeretem Stacie Orrico dalát, a „Ne rám nézz” (Don’t look at me) címűt. Ez a szövege: Ne rám nézz, ha tökéleteset akarsz látni. Ne rám nézz, mert csalódni fogsz. Mindent megteszek majd, hogy tekintetedet a helyes irányba fordítsam. Ne rám nézz, Őt nézd.

2021. február 7. – Évközi 5. vasárnap

Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.

Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt.

„Mindig szeret a barát, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul.” Péld 17,17

Mikor megkérdeztem „Paulától”, találkozhatunk-e csütörtök este, nemet mondott. Az édesanyjával mást terveztek aznapra.

Nem sokkal később felhívtam „Danát”, ő ráér-e csütörtökön. Gondolhatod, mennyire meglepődtem, mikor így válaszolt: „Paulához megyek vacsoravendégségbe. Téged nem hívott?”

Uhh! Vajon miért nem mert Paula őszinte lenni velem? Dana szerint szűk körű vacsoráról volt szó, s Paula nem akart megbántani.

„Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki.”

Ter.25:26a

Volt már olyan, hogy elfáradtál Isten válaszára várva? Nemrég kezdtem elbizonytalanodni a várakozásban, s bizony, el is fáradtam egy kicsit.

Mindig ugyanazt a régi kérést ismételni napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Beszélni Istennek ugyanazokról a régi problémákról, amik újra és újra előjönnek. Belefáradtam. Fárasztott a saját hangom, ahogy ugyanazt a dolgot kértem Istentől, s arra gondoltam, hogy talán Őt is fárasztja, hogy újra meg újra ugyanazt kell hallania tőlem imádkozás közben.