„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” (Jn 9,3)

Előfordult már, hogy amikor valami váratlan rossz dolog ért, arra gondoltál, hogy azért engedte meg Isten, mert valamit elkövettél? Vagy hogy régebbi hibáid, baklövéseid miatt nem élhetsz olyan életet, ami Isten dicsőségét szolgálná?

Engem is sokszor foglalkoztattak ezek a kérdések, de aztán minden megváltozott, mikor azt a részt olvastam a Bibliában, ahol Jézus tanítványai is ezekkel a gondolatokkal bajlódtak.

„Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk. Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent.”

1 Jn 3:19-20

Az én érzelmi állapotaim gyakran végigpásztázzák a teljes színskálát. Vannak boldog napjaim. Máskor nem akarok kikelni az ágyból – belesüppedek a bánatba, a depresszióba. Nagyot sóhajtok, s a férjem már tudja, hogy ilyenkor nagyon mélyen vagyok.

2021. február 1. – Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát.

Négyen a kemencében

(műsor)

Dániel 3.

Kar:

Babilonban nagy hír járja:

Építtetett a királya

Egy hatalmas aranyképet.

Értesített minden népet,

Ki vezető, számottevő,

Ünnepelni jöjjön elő!

Avatják a bálványképet…

Ki előtte nem hajt térdet,

Büntetésül, rettentésre,

Vetik égő kemencébe.

Hírnök:

Meghagyatik néktek,

Országok és népek,

Nemzetek és nyelvek,

Kik itt ünnepeltek:

- Ha kürtnek és sípnak,

Citerának, lantnak

Szavát meghalljátok,

Menten imádjátok

E nagy bálványképet!

Királyi mennyegző

        (műsor)

Máté 22: 1-14.

Lukács 14: 15-24.

Kar:

Nagy Királyunk házanépe

Örvendezve gyűl elébe,

Fiának lesz nemsokára

Mennyegzői vacsorája.

Szolgái már úton vannak,

Ébresztgetnek, hívogatnak.

Sokat hívnak, sokat várnak

Asztalához a Királynak.

Szolgák:

Ébredjetek! Örvendjetek!

Készüljetek és jöjjetek!

Akadályok ne tartsanak,

Sérelmek ne bosszantsanak,

Gyönyörök el ne vonjanak!

A tékozló fiú

(műsor)

(Lukács 15.)

Tékozló fiú:

Atyám, én elmegyek,

Nem köt tovább a ház.

Ezentúl engemet

Ne táplálj, ne ruházz!

Ne rendelkezz velem,

Csak add ki jussomat!

Mit rég óhajt szívem:

Boldog leszek, szabad!

Atya:

Maradj itthon, fiam,

Ne vonjon a világ!

Nagyon sokat ígér,

Nagyon keveset ád!

Itt hagyod otthonod,

Testvéred és Atyád?

Választasz bűntanyát,

Dőzsölő cimborát?

Lót menekülése

(műsor)

(I. Mózes 18: 16-19.)

Kar:

Sodomában esznek-isznak,

Férjhez mennek, házasodnak,

Adnak-vesznek, építkeznek;

Öltözködnek, szépítkeznek.

Gazdag élet, színes élet,

De az ember, jaj, mivé lett!

Míg testének mindent megad,

Lelke szegény, koldus marad.

Kiáltásuk égig hatott,

Imádságuk elhallgatott.

Míg költenek testre-kényre,

Rá se néznek a szegényre.

II. Kir. 5: 1-29.

Kar:

Naámán élete győzelmekkel tele,

Még sincsen öröme.

Emésztő betegség marja egész testét,

Orvos nem bír vele.

Palota pompája, király barátsága,

Itt semmit se érnek.

Naámán felesége:

Ó, hát senki sincsen,

Aki véget vessen

Súlyos betegségnek?

„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” Jn 15,13

„Én ülök elöl, Karen mama!” – kiáltott a tizenéves fiú, ahogy tornazsákját lóbálva futott a kocsim felé fociedzés után.

„Hogyne, Javari! Ülj hátra! Ő az én anyukám, haver. Én ülök elöl!” – ordította Spencer fiam megvetve a lábát a pozícióharcban. Mialatt a kettő vitatkozott az anyósülésért, megérkezett barátjuk, Grant, és szó nélkül behelyezkedett mellém, győztes mosollyal az arcán.

 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak… (Róma8:1)

Az Újszövetségben olvashatjuk annak az asszonynak a történetét, akit házasságtörésen értek. Korának vallásos vezetői, már elítélték őt az elméjükben, és törvényeik szerint meg kellett kövezni az ilyet.

Kíváncsiságból Jézus elé vitték az asszonyt, hogy vajon Ő mit fog tenni vele. Azonban Jézusnak a helyzetre adott válasza mindnyájukat meglepte.