George, John, Robert, Harold és Edward Panzer egy családba születtek, mégis különböző családoknál nőttek fel. Történt mindez az 1920-as évek Amerikájában, a nagy gazdasági válság előtti években, amikor gyermekek ezrei kerültek az utcára, a Panzer fiúkhoz hasonlóan.

Az árvaságra jutott fiatalok azonban nem törődtek bele addigi életük szűkös lehetőségeibe, s hatvan évvel később mindnyájan sikeres életpályára nézhettek vissza.

Volt, akiből milliomos üzletember, másokból orvos vagy éppen egy népes metodista gyülekezet pásztora lett, s házasságaikból összesen tizenegy gyermek született.

Valkovszki Attila vagyok, lassan 25. életévemet töltöm. Már többször gondoltam rá, hogy megosztom veletek életem történetét, de valami mindig azt súgta: Ugyan, ez nem sikertörténet. Mint sok ember, én is abban a hitben éltem, hogy aki sikeres, az gazdag, vagyonos, pénzügyi körökben mozog. De idővel az élet fényt derített arra, hogy ez koránt sincs így.

1988-ban születtem Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Mezőtúron. Akkor még az orvosok sem tudták, hogy egy halálos betegség lappang bennem.

Egy Biblia mentette meg tulajdonosa, a német Kurt Geiler életét Franciaország észak-keleti részén 1917-ben. A központi hatalmak oldalán harcoló gyalogos katona éppen aludt a lövészárokban, amikor találat érte a helyszínt, de a könyv felfogta a gyilkos repeszt. Társai közül többen életüket vesztették a detonáció és a szétrepülő repeszek következtében.

Az első világháború nyugati frontjának soha véget nem érő állóháborújában 1917 egyik éjjelén minden figyelmeztetés nélkül közvetlen és pontos találat érte azt az északkelet-franciaországi lövészárkot, ahol Kurt Geiler aludt, feje alatt a Bibliájával.

Hogy mondod? Bocsássak meg azoknak a gyilkosoknak, akik a fiamat halálra rugdosták a munkatáborba vezető úton?! És a többieknek, akik rokonaimat és szeretett szüleimet kínozták és mészárolták le?!– nézett rám öreg barátném hitetlenkedve. Békebeli bútorokkal berendezett nappalijában ültünk, ő velem szemben kényelmes, megszokott foteljában, onnan bámult rám a megdöbbenéstől kerekre tágult szemekkel.

Az öreg afrikai megvetően nézett maga elé:

- Úgy gondolod tehát, hogy az az anyag, amely olyan, mint a kecskezsírral elkevert homok, szét tudná ezt itt rombolni? – Eközben éppen a szürke sziklára köpött, amely olyan nagy volt, mint négy elefánt.

- Amit mondok, igaz, nagy bölcs – felelte daudi, a dzsungelkórház egyik oszlopa.

- Szavai tévesek, üresek és gyerekesek – ellenkezett az öreg ember teljes megvetéssel.

Tess a korához képest érett nyolcéves volt, amikor hallotta Anyut és a Aput kisöccsérõl, Andrew-ról beszélni. Annyit tudott csak, hogy testvére nagyon beteg, és hogy teljesen kifogytak a pénzbõl. A következõ hónapban egy háztömbbe költöznek, mert Apunak nincs pénze az orvos és a ház költségeire. 

Csak egy sürgõs és igen drága műtét mentheti meg Andrew-t, de úgy tünt, senki sem akar kölcsönt adni rá. Hallotta, amint Apu kétségbeesetten azt suttogta a könnyezõ Anyunak: “Már csak egy csoda mentheti meg Andrew-t.” Tess a szobájába ment, és egy befõttes üveget húzott elõ a szekrényben lévõ rejtekhelyrõl.

Zsúfolt életünkben is nap mint nap szakíthatunk időt egy kis kedvességre. Adunk ehhez 31 egyszerű tippet

Írta Lisa Bendall

Fotó: Shutterstock

Szokásos hétköznap van, és az otthoni irodámban a szokásos teendőimmel foglalatoskodom: tényeket ellenőrzök, írok, telefonálok, közben néhány adag ruhát kimosok a géppel.

E feladatok végzése közben az elektronikus levelezőpartnereim támogatásával segítek egy anyukának megtalálni azt a kutyát, amelyik nemrég megharapta a gyermekét.

Túl az ország határán, messze, messze a nagy német birodalomban van egy kis folyó s a kis folyó mellett egy nagy város. A folyót Izárnak nevezik, a város pedig München. Kisebb, mint Budapest, de már Hajduböszörménynél húszszorta is nagyobb.

Az ember ha odamegy, először nagyon furcsán érzi magát. Mindenki németül beszél, még a csepp gyermekek is. Ha valakitől magyarul kérdezzük meg, hogy ez vagy az az utca merre van?

Az életem darabjaira esett szét. Pedig a férjem házasságtörésének pusztító hatásával szemben sokáig álltam a sarat. 17 év házasság után át kellett mennem egy váláson és mindazon, ami ezzel jár.

A lelkész feleségeként betöltött megbecsült pozícióm az identitásommal együtt semmivé lett.

Három fiatal gyermek egyedülálló anyjaként egy bizonytalan jövővel kellett szembenéznem, bármilyen biztos bevétel nélkül. Minden, amit korábban gondoltam, minden, ami korábban a biztonságot jelentette, szertefoszlott.

Liu Csen Jing a kínai házi gyülekezetek hálózatának egyik vezetője, akinek életútján keresztül bepillantást nyerhetünk a Kínában működő "földalatti egyház" kibontakozásába és működésébe.

A hitük miatt bebörtönzött, brutális kínvallatásokat elszenvedett, embertelen körülmények között fogva tartott, sokévi kényszermunkára, sőt nemegyszer halálra ítélt keresztények és családjaik szenvedéstörténete árnyaltabb képet fest Kína újkori fölemelkedéséről és gazdasági sikereiről.

-igaz történet-

Õszi hálaadó-ünnepre készült a gyülekezet népe. Elõzõ vasárnapon már elhangzott a hívás: "Jertek, adjunk hálát az Úrnak, jertek szent asztalához." Mindenki meghallotta a hívást, vagy legalábbis sokan meghallották, de Mihály gazda nem akarta meghallani. Õ nem érezte a hálát Isten iránt, pedig kenyere és bora bõven termett.

Megvénhedt édesanyja jó példával járt elõtte a kegyességben, az imádságos, templomos életben. Az anyai kérésre, könyörgésre, intésre Mihály gazda csak vad, gúnyos röhejjel válaszolt: "magának is az a pap beszélte tele a fejét, én azért csak a világ borát iszom, mert az több is, jobb is, gyógyítóbb is." 

Szép õszi verõfényes vasárnapra ébredt a falu népe.